(feltöltés alatt)– Micsoda? Megnősülsz? Ezt nevezem! Csak így hirtelen? Igaz, már olyan régóta mondogattam neked, hogy itt az ideje, hisz nagyapád már a te korodban...
– Tudom nagyi. De nekem most jött el az idő.
– Jól van! Jobb később, mint soha. Nem igaz? Na és ki az a szerencsés kislány? -kérdezte az öregasszony, miközben szeretettel simogatta unokája kezét, és hallgatta annak beszámolóját a jövendőbelijéről.
Ekkor a konyhából hangos, éles zörgés hallatszott. Helena csak ekkor kapott észbe, hogy a szomszéd lány, Cintia átjött segíteni és épp a kávét főzi. Fel is kelt gyorsan és odasietett, hogy megnézze mi történt, mi ez a nagy zörej. Bár ott legbelül nagyon is sejtette az okát.
Cintia ott guggolt a konyha közepén és egy összetört kávéscsészét próbált a lehető legóvatosabban összeszedni. Ám amint az ajtóra árnyék vetődött, és felpillantott, hirtelen a lélegzete is elállt. Ott állt Helena mögött a férfi, akiről annyi éven át álmodozott, aki szinte minden nyáron itt volt vele. De most mégsem ugyanaz volt, hiszen vőlegény. Vőlegény, és nem az övé. Pedig a szíve mélyén mindig is azt hitte, hogy egyszer, majd ha Tomy elég érett lesz hozzá, őt fogja megkérni, hiszen... de tévedett! Mekkorát tévedett!
– Tudom nagyi. De nekem most jött el az idő.
– Jól van! Jobb később, mint soha. Nem igaz? Na és ki az a szerencsés kislány? -kérdezte az öregasszony, miközben szeretettel simogatta unokája kezét, és hallgatta annak beszámolóját a jövendőbelijéről.
Ekkor a konyhából hangos, éles zörgés hallatszott. Helena csak ekkor kapott észbe, hogy a szomszéd lány, Cintia átjött segíteni és épp a kávét főzi. Fel is kelt gyorsan és odasietett, hogy megnézze mi történt, mi ez a nagy zörej. Bár ott legbelül nagyon is sejtette az okát.
Cintia ott guggolt a konyha közepén és egy összetört kávéscsészét próbált a lehető legóvatosabban összeszedni. Ám amint az ajtóra árnyék vetődött, és felpillantott, hirtelen a lélegzete is elállt. Ott állt Helena mögött a férfi, akiről annyi éven át álmodozott, aki szinte minden nyáron itt volt vele. De most mégsem ugyanaz volt, hiszen vőlegény. Vőlegény, és nem az övé. Pedig a szíve mélyén mindig is azt hitte, hogy egyszer, majd ha Tomy elég érett lesz hozzá, őt fogja megkérni, hiszen... de tévedett! Mekkorát tévedett!
