~2013. június 06.~
- Anita, igyekezz! Megint el fogsz késni a suliból! - Szandra sürgetőn szólt lányára, aki még az utolsó pillanatokat is kihasználta, hogy a fürdőszobájában a tükör előtt mimikázza el aznapi belépőjét az iskolába. Ez a fölöslegesnek vélt dolog nagyon is fontos volt egy tini életében hiszen a póz, a megjelenés sokat számított az osztálytársai körében. Nem akárki volt, és ezt ki kellett hangsúlyoznia, hogy még a legmesszebbről jöttek is tudják, ő az elit körbe tartozik.
Szüleivel néhány éve költöztek fel a fővárosba, apja, Marosi Sándor komoly befektetései sikereiként, s lettek ez által egy olyan kör tagjai, amiről azelőtt nem is álmodtak. Gazdagnak számítottak, nagyon is gazdagnak. Milliárdos vagyonuk egyre gyarapodott, és ez elvárta mindnyájuktól az új életformát, a magasabb szintű ismeretségeket, aminek Anita igyekezett is eleget tenni. Márkás, divatos holmikban járt, és megpróbálta teljesíteni elit barátnőinek minden elvárását, még ha ezzel le is kellett néznie az olyanokat, amilyenekkel odahaza, a régi életükben barátkozott. Csak Szandra nem tudta hová tenni mindezt, sem a hirtelen jött gazdagságot, sem családja viselkedését. Őt nem érdekelték a vagyont érő ruhák, a puccos estélyek, sem pedig a felsőbb körök. Sosem kezelte másképp a gazdagokat, és a kevésbé tehetőseket. Neki mindegy volt, kivel beszél, ugyanazt a kedves hangot ütötte meg vele. Hiszen mi változott? Számára csak annyi, hogy új környezetbe került, mert dolgoznia azelőtt sem kellett, és nem kell most sem...
...Szandra kifizette a péksütik árát, majd a többi vevő árgus és rosszalló tekintetével övezve sarkon fordult, és visszasietett a kocsihoz.
Nem nagyon volt ideje figyelni, miközben átszaladt az úton, de valami nyugtalanítani kezdte, mikor egy pillantást vetett az anyósülésen ücsörgő lányára. Nem is igazán tudta meghatározni, mi különöset talált benne, talán a mozdulatlanságát, talán ajkainak remegését, vagy tekintetének riadtságát, de tele aggodalommal szállt be az autóba.
- Baj van? - kérdezte tőle, miközben indította a kocsit, és csak az tűnt fel neki, hogy lánya nem felel, nem mozdul, de halk nyöszörgést hallat, miközben tekintete hátrafelé pislog. Nem értette, egészen addig, míg a visszapillantó tükörben meg nem látta a pisztoly csövét, mely hol rá, hol lányára meredt.
- Anita, igyekezz! Megint el fogsz késni a suliból! - Szandra sürgetőn szólt lányára, aki még az utolsó pillanatokat is kihasználta, hogy a fürdőszobájában a tükör előtt mimikázza el aznapi belépőjét az iskolába. Ez a fölöslegesnek vélt dolog nagyon is fontos volt egy tini életében hiszen a póz, a megjelenés sokat számított az osztálytársai körében. Nem akárki volt, és ezt ki kellett hangsúlyoznia, hogy még a legmesszebbről jöttek is tudják, ő az elit körbe tartozik.
Szüleivel néhány éve költöztek fel a fővárosba, apja, Marosi Sándor komoly befektetései sikereiként, s lettek ez által egy olyan kör tagjai, amiről azelőtt nem is álmodtak. Gazdagnak számítottak, nagyon is gazdagnak. Milliárdos vagyonuk egyre gyarapodott, és ez elvárta mindnyájuktól az új életformát, a magasabb szintű ismeretségeket, aminek Anita igyekezett is eleget tenni. Márkás, divatos holmikban járt, és megpróbálta teljesíteni elit barátnőinek minden elvárását, még ha ezzel le is kellett néznie az olyanokat, amilyenekkel odahaza, a régi életükben barátkozott. Csak Szandra nem tudta hová tenni mindezt, sem a hirtelen jött gazdagságot, sem családja viselkedését. Őt nem érdekelték a vagyont érő ruhák, a puccos estélyek, sem pedig a felsőbb körök. Sosem kezelte másképp a gazdagokat, és a kevésbé tehetőseket. Neki mindegy volt, kivel beszél, ugyanazt a kedves hangot ütötte meg vele. Hiszen mi változott? Számára csak annyi, hogy új környezetbe került, mert dolgoznia azelőtt sem kellett, és nem kell most sem...
...Szandra kifizette a péksütik árát, majd a többi vevő árgus és rosszalló tekintetével övezve sarkon fordult, és visszasietett a kocsihoz.
Nem nagyon volt ideje figyelni, miközben átszaladt az úton, de valami nyugtalanítani kezdte, mikor egy pillantást vetett az anyósülésen ücsörgő lányára. Nem is igazán tudta meghatározni, mi különöset talált benne, talán a mozdulatlanságát, talán ajkainak remegését, vagy tekintetének riadtságát, de tele aggodalommal szállt be az autóba.
- Baj van? - kérdezte tőle, miközben indította a kocsit, és csak az tűnt fel neki, hogy lánya nem felel, nem mozdul, de halk nyöszörgést hallat, miközben tekintete hátrafelé pislog. Nem értette, egészen addig, míg a visszapillantó tükörben meg nem látta a pisztoly csövét, mely hol rá, hol lányára meredt.
