– Nos… – A manó elgondolkodva vakargatta meg a szakállát. – Valamilyen élet lehet, hogy volt, de hogy miféle, azt nem lehet tudni.
Dávid alaposan körbenézett. Összeráncolt szemöldökkel vizsgálta a helyet, és azon tanakodott, hogyha éltek itt valaha is űrlények, akkor ők hol tanyázhattak, hisz se ház, se odú nemigen található a Marson. Végül is arra a következtetésre jutott, hogy nem gondolkodik ilyesmin, inkább hallgatja a manó mondandóját.
– A Marsnak van két holdja, ami nem szokványos kerek, hanem inkább kődarabokhoz hasonlítható formák. A Marson egy nap annyi, mint a Földön nagyjából huszonöt nap. Itt már lehetne szülinapod, bár nem szokványos, mert itt egy éves lennél, mikor a földön már huszonöt.
– A Marsról nézve, igen – mosolygott a manó, majd összecsapta a tenyerét, és már repültek is egyenesen a legnagyobb bolygó felé. – Na, kitalálod mi ez?
– A Jupiter, a legnagyobb bolygó – felelte mindent tudón Dávid, miközben tátott szájjal bámulta az előtte lebegő végeláthatatlan színes gömböt.
– Bizony ám. A naprendszer legnagyobb bolygója, és az első gáznemű a sorban. A Jupiter nem szilárd halmazállapotú kőzetbolygó, hanem legnagyobb részt hidrogénből álló gázóriás. Akkora, hogy az összes többi bolygó elférne benne. A felszíne azért olyan sokszínű sávos, mert a szelek ellentétesen fújnak minden sávban. A Jupiter a nevét a római mitológia főistenéről kapta, mivel a leghatalmasabb mind közül.
– Olyan szép színes, és nagyon nagy. De mik ezek a kövek körülötte, amik körbeveszik?
– Ez az úgynevezett jégből és kőből álló gyűrű. Több bolygót is körbevesznek, de elég sötétek ahhoz, hogy távolról nemigen lehet őket észrevenni. – Majd a manó folytatta tovább. – Hatvanhárom felfedezett holdja van eddig. Azok közül is az Europa hold, ami a tudósokat igen érdekli, mert úgy gondolják, hogy a Mars után ez lehet a következő hely, ahol létezhetne élet. Sőt, azt sem zárják ki teljesen, hogy létezik is.
– Akkor lehet, hogy ott fogunk élni, ha a nap nőni kezd? – pillantott a manóra csodálkozva Dávid, és arra nézett, amerre a manó az Europa holdat mutatta. És valóban ott is volt. Erezett külsejű szürkés gömbnek látszott, és nehezen elképzelhetőnek, hogy egy ilyen helyen bármikor is élni lehetne.
