Nyilván te is kíváncsi vagy rá,
milyen vagyok.
Hisz egy fényképből a természetünk
ki nem ragyog.
Ki kell ábrándítsalak,
én sem leszek más,
csak egy illúzió,
egy röpke látomás.
Most még bennem égnek
az égi csillagok,
és nem fájnak úgy
a múló tegnapok.
Építem az életem,
írom a sorokat
s várom, hogy a jövő
még miket tartogat.
